A következő zeneszerző

A lengyel Dux lemeztársaság sorozatot ad ki Mieczysław Weinberg műveiről a Lengyel Rádió Anna Duczmal-Mróz vezényelte Amadeus Kamarazenekara közreműködésével. A sorozatra érdemes felfigyelni, mivel a következő zeneszerzőt mutatja be. Mi az, hogy következő zeneszerző? Úgy vélem, azt az időt éljük, mikor a zeneszerető világ figyelme egyre jobban Weinberg művészete felé fordul.

Zay Balázs

Több név, több nép. Mi az, hogy több név, több nép? Több név. Mieczysław Weinberg, Moisey Weinberg, Moishe Weinberg, aztán a vezetéknév Vainberg, Vaynberg, Wajnberg írásmóddal, és akkor még nem vettük figyelembe a cirill változatokat. Több nép. Weinberg 1919-ben született Varsóban, zsidó családba, itt járta ki a konzervatóriumot, s a nácizmus elől a Szovjetunióba menekült. Minszkben élt, azonban felfigyelt rá Sosztakovics, aki rábeszélte, hogy költözzön Moszkvába. Nem volt könnyű élete, bár ez az ottani szörnyűségeket tekintve relatív. Azt is lehet mondani, hogy egész jó élete volt, csak egyszer tartóztatták le, zsidó burzsoá nacionalizmus vádjával, de Sosztakovics kiállt mellette, aztán Sztálin meghalt, így rehabilitálták. Élete végén keresztény hitre tért. Műveit nagy zenészek játszották, ám az igazi áttörés elmaradt. Most mintha ennek volnánk tanúi, legalábbis kezdeti lépéseket láthatunk e téren. Több nép. Mert Weinberget magáénak tekinti a lengyel és az orosz nép is, logikusan, hiszen mindkettőnek része volt. Élete nagy részét a Szovjetunióban - Oroszországban - töltötte, de lengyel volt. S most mindkét nép zenészei kezdik igazán felfedezni. 

 

Weinberg nagyon termékeny zeneszerző volt, igen sok művet írt. Az oeuvre gerincét a huszonkét szimfónia, a négy kamaraszimfónia, és a két sinfonietta adja - ami azt is mutatja, kísérletezett a műfaj kereteit illetően. Stílusa változatos, de koherens, nem mondanám kifejezetten eklektikusnak, inkább alapvetően Sosztakovicshoz közeli, de annál líraibb, széles kitekintésű, bátran, de sosem szolgaian merítő, végül is alapvetően sajátos modorú. A legerősebb hatás vitathatatlanul Sosztakovicsé, de Weinberg általában líraibb, s a Sosztakovicsnál domináns mahleri - ütős, fúvós, katonás - jellegtől alapjában véve mentes akkor is, ha a menetelő ritmika olykor meg is van benne. Nagyon szépek a színei, el tud időzni a zenében. Kísérletezgetései közepette újszerű kombinációkat is kigondolt, a Dux egyik lemezén például halljuk a VII. szimfóniát, melyben a vonószenekarhoz csembaló kapcsolódik. Nem csembalóverseny, de a hangszert frekventáltan használó vonósszimfónia, ami ebben az időben fehér holló…  

A másik lemezen felcsendülő IV. kamaraszimfóniában a klarinétnak jut kiemelkedő szerep, ez mintha néha szimfónia, néha versenymű volna. Harmonizál az album egyik másik darabjával, a II. fuvolaversennyel, mely eredetileg nem zenekari kísérettel íródott. E kettőben azt figyelhetni meg, hogy Weinbergnél a szólóhangszer folyamatosan elöl van, amikor játszik, nem eltűnik-előtűnik.

 

Anna Duczmal-Mróz egyike a napjainkban feltűnő, sok női karmesternek. Igen szép teljesítményt ért el a zenekari hangzás kidolgozása terén ezeken a felvételeken, Weinberg szép árnyalatai jól megmutatkoznak az előadásokban, így azt is mondhatjuk róla a kiadó nevét kölcsön véve: Dux ducis. 

Bár a borítók csak részben kapcsolódnak a lemezekhez, olykor a kapocs erős. Ezúttal jellemző mindkettő. Kerítés és madár. Bezártság és szabadság. Moszkvics áll a hóban a városon kívül. A korlátozott szabadság. Érdemes lett volna valahová egy ugyanilyen helyzetben lévő Warszawáról készült fotót is tenni.

Megalapozottnak tűnik a remény, hogy Weinberg oeuvre-jére egyre nagyobb figyelem irányul, s egyre többször látjuk Sosztakovics és Prokofjev mellett az ő nevét is.  

 

Kiadó: DUX

Katalógusszámok: DUX 1631, DUX 163233