A kezdet

A moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verseny a legrangosabbak egyike, négyévente rendezik meg a 16-32 év közötti zenészek számára. 1958-ban az első megmérettetést még csak hegedűsök és zongoristák számára hirdették meg, a következőn már a csellisták is részt vehettek, 1966-ban az énekesek, 2019-ben réz- és fafúvós művészek kaptak lehetőséget a versenyzésre. A résztvevők közül sokan mára világhírű művészekké váltak, például Szokolov, Pletnyov, Trifonov, Berezovszkij, Macujev, a hegedűsök közül Kremer, Akiko Suwanai, a csellista Natalja Gutman, és számos énekes. A magyar versenyzők közül Schiff András, Sass Sylvia, Várdai István vagy Fülei Balázs szerepelt kitűnően. 2019-ben Várdai Istvánt és Baráti Kristófot is a zsűri tagjai közé választották.

Lehotka Ildikó

1986-ban, a nyolcadik verseny nyitó koncertjén három fiatal művészt hallhatott a közönség, s egyikük sem töltötte be a 15. évét. Makszim Vengerov akkor 11 éves volt, Jevgenyij Kiszin és Vagyim Repin a koncert után nem sokkal ünnepelte születésnapját. A Melogyija kiadó az 1986-os, egyedülálló koncert felvételét kínálja a hallgatóknak, ezúttal CD-formátumban.

Az ember hajlamos azt hinni, hogy a csodagyerekség fogalma kimerül a virtuóz játékban, holott korántsem csak erről szól a tehetség fogalma. Sok csodagyerek nem vált ismertté, nem teljesedett ki pályája, az okok kiderítésére nem vállalkozunk. A lemezfelvételen a három fiatal karrierjének fontos lenyomatát halljuk, mindhárom művész ma is a szólisták élvonalába tartozik, és nagy szerencsénkre nálunk is többször játszottak már.

Az első lemezen Vengerovot halljuk. Maga a műsorválasztás is izgalmas, ki kell emelnünk Sosztakovics Op. 34-es prelűdsorozatának bemutatását. Az első felvételen Mozart technikailag nem nehéz E-dúr adagióját játssza Vengerov, csodálatos, lágy hangon. Olyan zenei megfogalmazásokat hallunk a lassú tempójú darabban, amelyek csak az érett művészek sajátja. Sosztakovics zongoraciklusát Dmitrij Ciganov hangszerelte át hegedűre és zongorára. Az önálló gondolatok, a fantasztikus karakterek, a humor, a keserűség, a szatíra – ahogy az Sosztakovicsnál megszokott – mind-mind megjelennek Vengerov játékában. A 11 éves fiúcska játékában az olvadékony hang, a kifejező vibrato, a telt tónus, a virtuóz technika már ugyanolyan jellegzetes, mint manapság.

 

Vagyim Repin öt szerző darabját játssza, ebből egy átirat. Chausson Poémája talán kevéssé ismert mű, Ysaye 3. szonátája (Ballada) annál inkább kedvelt. Ha összefüggést keresünk Repin műsorában, akkor a virtust, a cigányzene műzenébe öntését említhetjük meg. Ravel Tzigane-ja mellett Sarasate Cigánydalok című kompozícióját (amelyben szerepel a Csak egy kislány van a világon című Szentirmay-dal) hallhatjuk kifejező előadásban, de valljuk be, hogy ez a két mű inkább a virtuozitást helyezi előtérbe, mintsem a mély mondanivalót.

Jevgenyij Kiszin műsora csak orosz szerzők műveiből áll. Prokofjev három háborús szonátája közül az első szólal meg. Az első tételben a forték monumentálisak, azonban esetenként a hallgató a karakterek megvalósítását nem érzi adekvátnak. A második tételben azonban nagyon jól eltalált az atmoszféra, egészen kivételes hangszínek sorjáznak, ahogy Rahmanyinov Étude-Tableau-sorozatának két tételében, és a Szkrjabin-darabokban. 

Nem említettük meg Irina Vinogradova nevét, aki a két hegedűst kíséri. A ’kíséret’ szó gyakran nem fedi a harmóniai alátámasztást, hanem kivételes szerepe lehet egy-egy mű megformálásakor. Vinogradova hihetetlen érzékenységgel tolmácsolja a zongora szólamot, figyel az előadóra, és a zenei folyamatokra. 

A 80-as évek második felének moszkvai legendássá vált koncertje remek, az előadók már akkor teljes zenei vértezetben álltak a színpadon. Mindhárman rengeteg hangversenyt adnak, Vengerov időközben karmesteri feladatokat is ellát. A magyar közönség ebben az évadban is hallhatta őket Budapesten. 

 

Kiadó: Melodiya

Katalógusszám: MELCD1002611