A cisz-moll prelűdtől a Szimfonikus táncokig

Szergej Vasziljevics Rahmanyinov neve egyet jelent az áradó dallamokkal, a virtuóz zongoraversenyekkel, a szimfóniákkal, amelyek egy-egy témája a filmek kísérőzenéjeként is feltűnik a filmvásznon. Rahmanyinovot sokan kedvelik, mások a talán szentimentálisnak tűnő dallambőséget kifogásolják. Rahmanyinov zenei névjegye a Dies irae középkori sequentia néhány kezdő hangjának idézete. 

Lehotka Ildikó

Rahmanyinov ötéves korában kezdett zongorázni, kilencévesen már a konzervatóriumba járt. Unokatestvére, a szintén zongorista Ziloti javaslatára Rahmanyinov a moszkvai konzervatóriumban folytatta. 14 éves volt, amikor zongoratanárának megmutatta néhány művét, majd 1892-ben, alig több, mint két hét alatt írta az Aleko című operát. Szintén ebben az évben készült el a nevezetes cisz-moll prelűd (a lemezen is hallható), amely olyan sikeressé vált, hogy a szerző minden koncertjén követelték. I. szimfóniájának bemutatója hatalmas bukás lett, Rahmanyinov mély depresszióba esett, és nem komponált három évig. 1899-ben írta meg a II. zongoraversenyt, három év múlva elvette unokatestvérét feleségül. Gazdag alkotói periódusában írta például a II. szimfóniát és III. zongoraversenyt, A holtak szigetét (amelyben először szerepel a Dies irae-motívum). 1917-ben családjával elhagyta Oroszországot, kis kitérő után az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 

Párizsban villát bérelt, a Luzerni-tónál házat építtetett. 1939-ben Európát elhagyva végleg az Államokba költözött, ott is érte a halál. Rahmanyinov zongoraművészként és karmesterként is fellépett. Bár lemezfelvételek készített, a rádióban nem játszott, mert véleménye szerint a hang minősége sérül. 

Rahmanyinov szimfonikus kompozíciói mellett nagyszámú zongoraművet komponált. A négy zongoraversenyen kívül zongoraszonátákat, prelűd- és etűdsorozatokat írt, rendkívüli technikai tudást feltételezve a későbbi előadóktól. 

 

A kétlemezes kiadvány zenei anyaga izgalmas, az előadás rendkívül magas szintű. Hajlamos az ember a négykezes vagy kétzongorás darabok hallgatását halogatni, hiszen a zeneirodalom egy sajátos, kevéssé markáns szeletébe tartoznak ezek a darabok (talán Schubert f-moll fantáziája, vagy a zene emlékezőképességre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányban az egyik műként szerepeltetett 448-as jegyzékszámú Mozart-szonáta a kivétel). Rahmanyinov négykezes és kétzongorás művei közt vannak szalondarabok, karakterdarabok, ciklikus művek és szimfonikus költemények (A szikla; A holtak szigete). A nyitó darab az emblematikus cisz-moll prelűd, ezt a művet Rahmanyinov minden koncertjén eljátszotta a közönség kedvéért. A mű állítólag egy koporsóban fekvő tetszhalott ember sírból kijutni akarását ábrázolja. Különösen izgalmasak a szimfonikus zenekari darabok megszólalása – Aglika Genova és Liuben Dimitrov pazar hangszínekkel adja vissza a zenekari hangzást. A két művész számos verseny győztese és duólemez előadója, a felvételek szerint méltán kerültek az élvonalba. 

Méltóságteljes a cisz-moll prelűd, az Olasz polka játékos, a Hat négykezes zongoradarab karakterei kiválóak. A tempók minden esetben remek módon viszik előre a darabokat, az időkezelés bámulatos, a tempók hajszálnyi gyorsítása, lassítása adja azt a bizonyos pluszt a művekhez. Pontosan érzékelteti a Genova – Dimitrov Duó a művek jelentőségét, nincsenek „túljátszva” a kisebb fajsúlyú darabok, tételek. Nincs olyan zenei történés, ami nem lenne kidolgozott, ahol megtörne a zenei anyag íve. A zongora/zongorák hangzása – ha kell – impozáns, vagy éppen csak suttogó, de minden esetben kiegyensúlyozott. A lemez minden szempontból felfedezésre vár: Rahmanyinovot más oldaláról ismerjük meg, a négykezes és kétzongorás darabok jelentőségéről felülírjuk a véleményünket. Az előadás pedig végig lenyűgöző. Kivételes összkiadás-lemez született.

 

Kiadó: cpo 

Katalógusszám: 555326-2