A 19. századi szalonok virtuóz csellókompozíciói
Constantin Macherel (∗1991) svájci gordonkaművész huszonnyolc évesen debütált első CD-jével. Programja figyelemfelkeltő, ugyanakkor rendkívül bölcs választás az ifjú előadótól. Nem a csellóirodalom gyakran játszott, közkedvelt darabjaiból válogatott, hanem olyan értékes művekre irányult a figyelme, melyekkel előnyösen megmutathatja művészi sokoldalúságát, ám mivel nem tartoznak az állandóan játszott alkotások közé, így elkerülheti az óhatatlan összehasonlításokat.
Kovács Ilona
Négy olyan szerző szerepel a lemezen, akik egykor koruk szupersztárjai voltak. Luigi Boccherini és Gioacchino Rossini nevét máig nem felejtette az utókor, de – őszintén – ki hallotta Auguste-Joseph Franchomme és Adrien François Servais nevét? Pedig utóbbit a cselló Paganinijének nevezte Hector Berlioz (aki köztudottan nem arról volt híres, hogy kritikáiban szórta a dicséreteket), ezzel pedig sokat elárult Servais hangszertechnikájáról. Kortársa és jóbarátja, Franchomme csodagyerek volt, aki többek között Mendelssohn érdeklődését is felkeltette, mikor a német mester 1831-ban Párizsba látogatott. Egyik legbensőbb barátjának mondhatta Chopint, aki neki írta op. 65-ös Csellószonátáját. Franchomme jelenlétében Chopin önmaga lehetett, sok időt töltöttek együtt, a közös színházi és kulináris élmények mellett rengeteget kamarazenéltek. Kölcsönösen csodálták egymást. Franchomme volt Chopin egyetlen nem lengyel barátja, akit a lengyel zeneszerző francia nyelvű leveleiben tegezett. S ha ez még mind nem volna elég a két muzsikus barátságának bizonyítására: a csellóművész volt az egyik koporsóvivő Chopin temetésén.
A CD nyitó- és záródarabja Franchomme kompozíciója. Az orosz és skót témákra írt op. 6-os variációkat (1835) elegánsan és fölényesen szólaltatja meg Macherel. A záródarab – Chant d’adieux, Fantaisie op. 9 (1836) egy másik arcát mutatja meg a zeneszerzőnek, és persze az előadónak is. A darab gyászdallamot dolgoz fel, ennek megfelelően a hangulata is sötét és komor. A lemez második száma Servais egyik fantáziája, a Souvenir de Spa, Fantaisie, op. 2 (1844). Spa városa a mai Belgium területén fekszik, és termálvizéről híres. A darab az itteni emlékek zenei megfogalmazása, egyben újabb remek lehetőség, hogy Constantin Macherel megmutathassa fölényes virtuozitását. A lemezen hallható öt darab közül talán Boccherini D-dúr gordonkaversenye (G. 479, 1770) az egyetlen, ami időről időre hallható a hangversenytermekben. A szintén legendás csellóművész - Boccherini hálás játszanivalót írt saját maga és persze az utókor gordonkásai számára. Macherel él is a lehetőséggel, számtalan színt és karaktert mutat meg hangszerén, mi több, mivel a zeneszerzéssel is kacérkodik, a concerto cadenzáit is ő jegyzi. Unikális darab a Rossini-alkotás is: Une larme, Thème et variations, (1858). Köztudott, hogy a „pesarói hattyú” a Tell Vilmos után már nem írt több operát, és a hátralévő majdnem negyven évet az élet örömeinek szentelte. Csak akkor komponált, ha éppen kedve tartotta. Egy ilyen „csillagos órájában” írta meg variációit, feltehetően Mateusz Wielhorskinak, aki amellett, hogy foglalkozására nézve gróf volt, professzionális szinten csellózott. Rossini nem hazudtolta meg magát, e darabjában is mintha operakarakterek jelennének meg, méghozzá a variációknak köszönhetőn gyors egymásutánban. Constantin Macherel játékát itt is és a többi négy darabban is a London Mozart Players együttes játéka teszi teljessé, a felfedezés izgalmas élményét nyújtva a hallgatónak.
Kiadó: Claves
Katalógusszám: 50-1903