„Ez a legfontosabb szakmai díj”

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem minden évben március 25-én, Bartók Béla születésnapján hozza nyilvánosságra a Bartók-Pásztory-díjjal kitüntetett két művész – egy hangszeres zenész és egy komponista – nevét. A hangszeres zenész 2020-ban Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész. Az elismerésről, a Fesztivál Akadémia sorozatáról, tanításról, valamint a karantén napjairól beszélgettünk. 

Józsa Ágnes

- A Bartók-Pásztory díjnak az a különlegessége, hogy olyan szakmai kitüntetés, amelyet a Zeneművészeti Egyetem professzoraiból álló kuratórium ítél oda. Mit jelent az ön számára ez az elismerés? 

- Azért nagy megtiszteltetés idehaza ez a díj, mert szakmai kitüntetés. Az összes külföldi elismerésem nem állami díj, mert ezeket általában felvételekért vagy koncertekért kaptam. A Bartók-Pásztory-díj Magyarországon a legfontosabb zenei szakmai díj, és megtisztelő azok sorába lépni, akik előttem, 1984 óta ezt az elismerést átvehették. Az is fontos, hogy egy évben csak két művész kaphatja meg. Ezek mind melengetik a lelkemet. Bartók zenéje, művei pedig a repertoárom legfontosabb darabjai. Ha meg kell neveznem, hogy kit játszom a legszívesebben, akkor elsőként Bartók nevét mondom. Mellette Bachot szoktam még említeni. 

- Kelemen Barnabás nemcsak koncertezik, tanít, hanem szervezi is, immáron ötödik esztendeje a Fesztivál Akadémiát kamarakoncertekkel és mesterkurzusokkal, a 20 évnél fiatalok számára pedig a Fehér Ilona nemzetközi hegedűversenyt. 

- Az idei Fesztivál Akadémia programja március elejére teljesen elkészült. Olyan nevekkel, mint Mischa Maisky, Vilde Frang, Nicolas Altstaedt, Jonathan Cohen és még sokan mások. A kiadványunk is összeállt, amit majdnem kinyomtattunk százezres nagyságrendben, hogy országszerte terjeszthessük. Március közepén azonban a mi életünk is megváltozott... Új ötlettel álltunk elő, amit a fenntartóink teljes mellszélességgel támogattak. Az idénre tervezett Fesztivál Akadémia teljes programját áttettük 2021-re. Reméljük, hogy akkor majd a legkisebb változtatással valósulhat meg. Erre az évre pedig újraterveztük a fesztivált, „Fellélegzés” címmel, kizárólag magyar előadókkal, hogy segítsünk művésztársainknak. Hatvan magyar művészt hívtunk meg erre a sorozatra, amelyet abban a pillanatban tartunk, amikor már lehet, amikor a vészhelyzet megszűnt. Ez augusztusban, szeptemberben vagy októberben is lehet. A Zeneakadémián legkésőbb augusztusig, mert az az épület csak nyáron áll rendelkezésünkre, ha később lesz a fesztivál, akkor templomokban, könyvtárakban, olyan méltó helyszíneken tartjuk, amelyek éppen rendelkezésre állnak és meg tudunk velük állapodni. A legnagyobb magyar művészek vállalták el felkérésünket: Ránki Dezső, Klukon Edit, Perényi Miklós, Rados Ferenc, Keller András, Rácz Zoltán az Amadindával, Tarkövi Gábor, külföldön élő trombitaművészünk vagy épp Fenyő László, de sorolhatnám még a neveket. 

 

(Pillanatkép a Fesztivál Akadémia egy korábbi sorozatából)

- A Fesztivál Akadémia három pilléren áll: koncertek, mesterkurzusok és a fiatalok szóló hegedűverseny. A Fellélegzés is ezt a struktúrát követi? 

- Koncertek és mesterkurzusok lesznek. Minden művészt úgy kértünk fel, hogy egy koncerten kell fellépniük egy vagy két számmal. Emeltebb honorárium mellett arra kértük őket, hogy két mesterkurzust tartsanak, egyet Budapesten és egyet vidéken. Egyetemeken vagy szakiskolákban, zeneiskolákban, ahol tanítanak, majd egy rövid koncertet is kell adniok a növendékeknek, a tanároknak és a helyi közönségnek. Ha ezt elvállalják, akkor ezeknek a művészeknek úgy tudunk segíteni, hogy a kurzus díját - ha igénylik - kilencven százalékban előlegként átadjuk nekik már májustól. Ez nem adomány – mi nem tudunk ilyet nyújtani - , hanem olyan előleg, amiért a jövőben ‘megdolgoznak’. Egy héttel a veszélyhelyzet után már megszervezzük a koncerteket. Reméljük, ez minél hamarabb bekövetkezik. 

- Hogyan telnek a hétköznapjaik ebben a megváltozott helyzetben? 

- Izgalmasan. Amikor kihirdették a vészhelyzetet, nekem másnap szólóestem lett volna a Zeneakadémián, a következő napon pedig Gáspár fiam felvételizett volna a Zeneakadémia előkészítőjére, Perényi Eszter osztályába. A rá következő nap feleségem, Kokas Katalin játszott volna a MÜPA tizenötödik születésnapi koncertjén Kurtág-brácsaversenyt. Egy hétre rá Hanna lányunk lett volna Júlia a Pesti Magyar Színház Rómeó és Júlia előadásában. Élete első színházi premierjét így le kellett mondani. Az első hetek tehát nagyon szomorúan teltek. Feleségem szüleinek csodálatos házában lakunk, s hozzá kellett szoknunk, hogy itt nemcsak ötödmagunkkal és a kiskutyákkal élünk, hanem a nagyszülők mellett feleségem öccsével és menyasszonyával. Azt kell mondjam, hamar megéreztük, hogy ez valójában áldás. Nem gondoltuk volna, hogy évközben valaha együtt lehetünk még mindhárom gyermekünkkel ilyen hosszú ideig, mielőtt a nagyobbak kirepültek volna. Csodálatos, hogy így együtt lehet a család. Örülök, hogy megadatott. Kialakult a napirend. Én minden nap négy órát tanítok külföldi diákjaimnak, mert a kölni egyetemnek vagyok a professzora. Feleségem egész, én félállásban tanítok a Zeneakadémián. Ezt a munkát is el tudjuk látni interneten keresztül. Az online tanítás a vártnál jobban működik, inspiráló és hatékony. A diákok is többet dolgoznak, mert nem mentegetőzhetnek, hogy nem értek rá gyakorolni. A tanítás mellett kialakult az is, hogyan tudunk a gyerekekkel foglalkozni. Nagyon-nagy segítség a családi összefogás. 

- Most nincs koncertezés. Készül új művel?

- Hogy mi lesz, s mikor az első hangversenyem, azt nem tudom. Elvállaltam jövőre Paganini h-moll hegedűversenyét, aminek nagyon jót tesz, hogy elkezdhettem gyakorolni. Ennek a kompozíciónak eddig csak a La Campanella-tételét játszottam, úgyhogy nagy és izgalmas kihívás. Ezen felül Jean-Marie Leclair francia barokk hegedűművész és zeneszerző két hegedűs szonátáit tanulmányozzuk a feleségemmel. Csodálatos és felemelő élmény, hogy dolgozhatunk vele.